harmincnyolcadik fejezet
Gabe hatalmasat zuhant a földre, Mia pedig felsikoltott. Jace gyilkos dühvel vetette rá magát és teljes erőből püfölni kezdte.
Tompa fájdalmat érzett az orrában, összegörnyedt és az oldalára fordult, de nem ütött vissza. Képtelen volt rá.
Ash odarohant Miához, és kétségbeesett képpel, kapkodva próbálta kioldani a kötelékből. Gabe oda akart menni és segíteni neki, csak hogy megmagyarázhassák a helyzetet, de Jace rajta ült a mellkasán, és az inge nyakánál fogva felemelte.
– Hogy tehetted ezt? – üvöltötte.
– Te rohadék! Nem hiszem el, hogy képes voltál rá!
– Jace, az isten szerelmére – nyöszörgött Gabe.
– Engedd, hogy megmagyarázzam.
– Fogd be! Csak fogd be a pofád! Mi a faszt akarsz megmagyarázni? Jézusom! Azt akarod, hogy azt higgye, ilyen egy normális kapcsolat? Mi van, ha ráunsz, mint az összes többi nődre? Mi van akkor?
Belelököd egy másik férfi karjába, és hagyod, hogy utánad valami seggfej bántalmazza?
Gabe torkát fojtogatta a bűntudat. Képtelen volt Jace szemébe nézni. Minden szava, minden vádja a lelke közepébe talált. Minden igaz volt, amit a fejéhez vágott. Kihasználta Miát. Uralkodott az életén és iszonyú fájdalomnak és megaláztatásnak tette ki. Nem szólva az érzelmi stresszről, hogy titokban kellett tartania mindezt a számára legfontosabb ember előtt.
Nem érdemelte meg Miát. Nem volt méltó a jóságára, a kedvességére, sem arra, hogy a mosolya beragyogja az életét. Kezdettől fogva csak fájdalmat okozott neki. Először a szerződéssel, aztán a titkolózással, és egyáltalán azzal, ahogyan bánt vele. Ő a felelős azért is, hogy most rá és magára haragította Jace-t. Ezen egyikőjük sem fogja tudni túltenni magát.
Nem csoda, hogy Jace elvesztette a fejét. Egy pillanatra beleképzelte magát a helyébe, ahogy belép a lakásába és meglátja a kishúgát, gúzsba kötve, miközben a legjobb barátja korbáccsal veri a fenekét, amely már lángol az ütések nyomától.
Érezte, hogy erre képtelenség magyarázatot adni, a barátai sosem értenék meg, mi történt valójában. Tudta, hogy örökre elásta magát a szemükben. Nem is haragudhatott rájuk ezért. Azért pedig még jobban szégyellte magát, hogy. ilyen helyzetbe hozta Miát, és bárki is azt feltételezhette róla, hogy kegyetlenül bántalmazzák.
Ennél jóval többet érdemelt. Olyan férfit, aki hercegnőként bánik vele, ahogy megérdemli. Nem valami önelégült, elcseszett, javíthatatlan alakot, mint ő.
– Hogy használhattad ki éppen őt? – kiabálta Jace.
– Állást adtál neki, hogy elhitesd vele, mindenben engedelmeskednie kell neked, csak mert a főnöke vagy? Ezért meg tudnálak ölni! Nem tisztelted sem Miát, sem a barátságunkat. Nem az az ember vagy, akinek hittelek!
Gabe behunyta a szemét, és forgott vele a világ. Úgy érezte, mintha tőrt döfnének a szívébe és megforgatnák benne. Jace minden szava igaz volt. Nem tudott védekezni, hiszen erre nem is volt mentség.
Pontosan tudta, hogy rosszul bánt Miával. Nem tisztelte úgy, ahogyan megérdemelné. Mi van, ha valóban kényszerítette? Ha nem hagyott neki más választást, olyannyira a hatalmába kerítette a sóvárgás? Uralkodni akart az életén és a testén, és addig táplálkozott belőle, míg nem maradt Miából semmi.
Pontosan az történt, amitől a legjobban félt. Kiszívta belőle az életet, és megfosztotta attól, amit a legjobban szeretett benne.
Mélyen megrázta és elszomorította, ami Párizsban történt. És mindez csakis az ő hibája volt. Mia azért ment bele a helyzetbe, mert aláírta azt a kurva szerződést, és az ő kezébe adta az irányítást. Ugyan mondhatott volna nemet is, de milyen áron? Mit erőltetett volna még rá azután?
– Istenemre esküszöm, hogy ezt sosem bocsátom meg neked – sziszegte Jace.
– Elviszem innen Miát, és ne merj a közelébe menni még egyszer. Meg ne próbáld felkeresni. Elfelejted azt is, hogy létezik. Ash kioldozta Miát, és betámogatta a hálószobába, ahol becsavarta egy takaróba és leültette az ágyra. Valami ruhát keresett neki, de végül csak egy fürdőköntöst talált. Ráadta, és dupla csomót kötött a derekára.
– Jesszusom, Mia, jól vagy? – kérdezte aggódva.
Nem, nem volt jól. Ostoba kérdés volt. Mia legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében, hogy a bátyjáék berontottak Gabe lakásába, és meglátták őt kikötözve, meztelenül.
Ez rosszabb volt a legszörnyűbb rémálmainál is. De sokkal fájdalmasabb volt végignézni, ahogy Jace péppé veri Gabe-et, ő pedig meg sem próbál védekezni.
Mia mélyeket lélegzett, igyekezett összeszedni magát. Oda akart rohanni Gabe-hez, és aztán beszélni Jace-szel, épp úgy, ahogy tervezték. Egyetlen napon múlott! Ha Jace és Ash a megbeszélt időben jön haza, ez az egész meg sem történt volna.
Kábult volt a sokktól. Olyan tompa volt az agya, hogy gondolkodni sem tudott. Csak azt tudta, hogy vissza kell mennie Gabe-hez. Véget kellett vetnie ennek. Csak ő oldhatja meg ezt a helyzetet. A legiszonyúbb félelme vált valóra azzal, hogy egymás ellen fordult az a két ember, akik a világon a legfontosabbak számára, és a legjobb barátok voltak, amióta csak az eszét tudta.
A szeme megtelt könnyel, de lenyelte őket, mert eldöntötte, hogy higgadt marad, csakhogy a remegését nem tudta elnyomni. Pedig a legkevésbé sem akarta, hogy Ash és Jace összetörtnek lássák. Még azt hinnék, amiatt sír, amit Gabe tett vele.
– Jól vagyok, Ash – mondta remegő hangon.
– Szeretném, ha most kimennél, és gondoskodnál róla, hogy ne öljék meg egymást.
Ash morcosan nézett rá.
– Nem fogom visszatartani Jace-t, ha laposra akarja verni Gabe-et. Megérdemli az a szemét, azért, amit láttunk. Úristen, Mia, te sírsz? Bántott téged? Rád erőszakolta magát? Jól vagy? Bevigyelek a kórházba?
Mia gyorsan letörölte a könnyeit, mert Ash máris a legrosszabbat feltételezte. Komolyan azt hiszi, hogy mindez az akarata ellenére történt? Talán úgy tűnt, de bizonyára elég jól ismerték Gabe-et ahhoz, hogy tudják, nem először csinált ilyesmit.
Talán csak azért háborította fel őket a helyzet, mert ő Jace kishúga volt. Amikor beléptek Gabe lakásába, csak azt látták, ahogy összekötözve fekszik a kereveten, és épp megkorbácsolják… Jó ég, micsoda látvány lehetett! Érthető volt, hogy Jace elvesztette a fejét. Ki tudott volna higgadt maradni, ha ezt meglátja?
De beszélnie kellett velük, és elmagyarázni nekik a helyzetet. Felállt, hogy visszamenjen a nappaliba, ám ekkor Jace berontott a hálószobába, odarohant hozzá, és védelmezőn átölelte.
– Jól vagy, kicsim? – faggatta.
A hangja aggódón és zaklatottan csengett. Mia érezte, hogy elszabadultak az indulatok, és fogalma sem volt, hogyan vessen gátat nekik. Nem tudta, mit mondjon Jace-nek és Ashnek. Mindketten annyira feldúltak voltak, hogy aligha értenék meg, bármit is magyaráz.
– Jól vagyok, Jace – felelte, és próbált nyugodtnak tűnni, nehogy még tovább rontsa a helyzetet.
– Mit csináltál Gabe-bel?
– Csak azt kapta, amit megérdemelt – válaszolta Jace haragosan.
– Gyere, elviszlek innen.
Megragadta Mia kezét, és magával húzta, Miának pedig nem volt más választása, mint hogy kövesse. De nem bánta, mert látni akarta Gabe-et.
Amikor kiléptek a nappaliba, Gabe ott ült a kanapén, az arcát a kezébe temetve. Miának majd' megszakadt a szíve, és oda akart rohanni hozzá, de Jace visszatartotta. – indulunk, Mia! Mia elrántotta a kezét.
– Én nem megyek sehová!
Gabe ekkor felnézett, de a tekintete üres és érzéketlen volt. Ridegen bámult Miára.
Mia odaszaladt hozzá, és letérdelt elé. Gyöngéden megérintette a karját, de Gabe lesöpörte magáról a kezét.
– Jól vagy? – kérdezte Mia lágyan. A szíve elnehezedett, mintha egy kőszikla nyomná a mellkasát.
– Jól – mondta Gabe hűvösen.
– Beszélj velük – suttogta Mia.
– Magyarázd meg nekik.
Nem hagylak itt, Gabe! Meg kell értetned velük, mi történt. Nem hagyhatod, hogy azt higgyék, amit most. Még rendbe hozhatunk mindent! Amúgy is meg akartuk neki mondani. Beszélj most Jace-szel. Kérlek!
Mia könyörgött neki. Mi mást tehetett volna? A félelem kétségbeesésbe taszította, és Gabe-ért kész volt feláldozni a büszkeségét, mindenét.
Gabe kiegyenesedett és felállt, ott hagyva Miát a padlón. Mia felkelt. Teljesen összezavarta Gabe hűvös viselkedése. A rettegés a torkát szorította. Nem tetszett neki, ahogyan ránézett. Lemondó volt és megadó. Mégis minek adta meg magát? Mit mondhatott neki Jace? És vajon Gabe mit válaszolt neki?
Mia ereiben megfagyott a vér, mikor Gabe megszólalt. Kővé dermedve állt, és levegő után kapkodott.
– Menj el – mondta Gabe kimért hangon.
– Jobb lesz így. Már túl erősen ragaszkodsz hozzám. Nem akarlak kiábrándítani. Csak még nehezebb lesz, ha tovább várunk. Egy sima szakítás egyszerűbb… és kevésbé kellemetlen most… mint később.
– Mi a fasz? - bökte ki Mia. Éles hangja csak úgy pattogott a néma csendben.
– Mia, gyere, menjünk, kicsim – szólt közbe Ash.
Mia hallotta a hangjában a szánakozást. Tudta, hogy Ash azt gondolja, bolondot csinál magából. Csak annyit értett az egészből, hogy Gabe lekoptatott és kirúgott egy újabb nőt az életéből. Egyszerűen félrepöckölte, hogy továbbléphessen.
A kurva szentségit! Nem fog elmenni magyarázat nélkül. Addig nem, míg nem tud
beszélni a rideg álarc mögött rejtőző férfival. Ismerte Gabe igazi énjét. Tudta,
hogy fontos számára, függetlenül attól a sok marhaságtól, amit az előbb a
fejéhez vágott. Makacsul rázta a fejét. – Nem megyek sehová, míg Gabe nem árulja el, mit jelentsen ez a baromság, amit az előbb mondott.
Gabe közönyösen átnézett rajta. Hűvös volt és rendíthetetlen. Bizonyára így nézett a többi nőjére is, amikor szakított velük. A tekintete azt üzente Miának, hogy már nincs szüksége rá, és ne hozza magát kínos helyzetbe.
Le van szarva! Már így is feláldozta a maradék büszkeségét érte. Nincs annál megalázóbb, mint ha az emberre rányit a testvére kötözős szex közben. Ennél kínosabb helyzetbe aligha kerülhetne.
– Gabe? – kérdezte Mia fojtott hangon. Utálta, hogy a hangja ilyen kétségbeesetten csengett. És utálta, hogy mindent feladott, ha Gabe-ről volt szó. Hajszál híján esdekelt neki, de nem érdekelte.
– Vége, Mia. Tudtad, hogy ez csak idő kérdése. Már a legelején megmondtam, hogy ne szeress belém, mert nem akarlak kiábrándítani. Réges-rég szakítanom kellett volna veled. Túlságosan is kötődsz hozzám, és ez hosszú távon mindent elront. Menj Jace-szel, és engem felejts el. Jobbat érdemelsz.
– Francokat! – csattant fel Mia, mindhárom férfit meglepve.
– Gyáva alak vagy, Gabe! Te vagy az, aki túlságosan is kötődsz hozzám, és hazudsz, ha tagadni próbálod.
– Mia! – szólította meg Jace, de ő rá se hederített a bátyjára. Éppen arra készült, hogy minden dühét Gabe nyakába zúdítsa.
– Mindent kockára tettem érted! Mindent feláldoztam! Szomorú, hogy te nem vagy képes ugyanezt megtenni értem. Egy nap majd ráébredsz, hogy én voltam a legjobb dolog az életedben, és hogy most életed legnagyobb baklövését követted el. Érted, amit mondok, Gabe? Akkor már késő lesz! Én már nem leszek itt.
Jace átkarolta Miát, és szorosan tartotta, miközben kivezette a lakásból. Mia alig látott a könnyektől. Dühében reszketett, mint a nyárfalevél. Jace súgott valamit a fülébe, aztán Ash belekarolt a másik oldalról, és kivitték a lifthez.
Mia félúton még visszafordult, de Gabe épp olyan üres tekintettel bámult utána, mint az előbb, ami csak még jobban feldühítette.
Letörölte a könnyeit, és felszegte a fejét. Eldöntötte, hogy egyetlen könnyet nem fog ejteni miatta. Azt hitte, Gabe megér neki mindent. Tévedett.
– Ha egyszer arra ébredsz, hogy végre tisztán látsz, és úgy döntesz, hogy vissza akarsz szerezni, akkor térden kell csúsznod előttem! – kiáltotta oda Gabe-nek. Kiszabadította magát Jace és Ash szorításából, aztán sarkon fordult, és határozott léptekkel a lifthez ment. Hátra se nézett, míg az ajtó be nem csukódott mögötte.
A liftben végigpillantott magán, és döbbenten vette észre, hogy csak a fürdőköntös van rajta, amit Ash ráadott.
– Ne aggódj, Mia – nyugtatgatta Jace.
– Majd ide rendelem a taxit a bejárat elé. Ashsel két oldalról eltakarunk, és gyorsan beülsz hátra. Aztán elviszlek hozzám.
Mia a fejét ingatta.
– Haza akarok menni. A saját lakásomba.
Ash és Jace aggódó pillantásokat váltottak. Amikor kinyílt a liftajtó, Jace előresietett, és mire Ash és Mia a kijárathoz értek, már vissza is ért. Közrefogták Miát, így senki se láthatta, ki ő, vagy mi van rajta. Körbeállták, míg beszállt a kocsiba, majd gyorsan beültek ők is. Mia nagy megkönnyebbülésére Jace az ő címét diktálta be a sofőrnek.
– Mégis mióta tartott ez köztetek? – faggatta Jace.
– Semmi közöd hozzá – vágott vissza Mia. Jace arckifejezése eltorzult a haragtól.
– Egy fenét nincs! Az a rohadék bántalmazott és kihasznált téged.
– A picsába, Jace! Nem így volt. Én is ugyanúgy akartam, mint ő. Szállj le a magas lóról. Semmi olyan nem tett, amit nem akartam. Mindent előre elmondott, mielőtt belementünk ebbe a kapcsolatba.
Baromság, amivel most vádoljátok. Felnőtt nő vagyok, akár tudomásul veszed, akár nem. Egy felnőtt, aki pontosan tudja, mit akar. Én Gabe-et akartam.
– Nem tudom elhinni, hogy ezt tette veled! Hogy el akarta hitetni veled, hogy ilyen egy normális kapcsolat. Mi van, ha a következő pasiddal is ezt akarod csinálni, és kifogsz egy vadállatot, aki erőszakoskodik veled?
Mia idegesen forgatta a szemét.
– Mindketten képmutató, sunyi alakok vagytok.
Ash pislogott a meglepetéstől, hogy rá is vonatkozott a sértés.
– Ti is azt akarjátok elhitetni a nőitekkel, hogy az a normális, ha két fickóval kefélnek egyszerre? Vagy az, hogy ti mindig osztoztok a nőkön? Mi van az ő elvárásaikkal? Mi van, ha nekik lesz új kapcsolatuk? Talán hiányérzetük lesz, hogy nem két pasival dugnak?
– Jesszusmária, Mia, ezt meg hol hallottad? – tudakolta Ash.
Mia megrándította a vállát.
– Az irodában mindenki erről pletykál. És miután feltűnt az a nő, amikor együtt vacsoráztunk, magam is meggyőződhettem róla.
– Most nem Ashről és rólam van szó – mordult fel Jace.
– Hanem rólad és Gabe-ről. Tizennégy évvel idősebb nálad, Mia. Minden nőjével aláírat egy szerződést. Ilyen kapcsolatra vágysz? Nem gondolod, hogy ennél jobbat érdemelsz?
– Ebben nagyon is igazad van, jobbat érdemiek – felelte halkan Mia. A szíve összetört, és minden egyes levegővételnél belehasított a fájdalom. Úgy érezte, mintha haldokolna. Még sosem tapasztalt ilyen elviselhetetlen kínt. Apró darabokra hullott szét.
Összehúzta magán a köntöst, és összeszorította a száját.
– Olyan férfit érdemlek, aki képes kiállni és harcolni értem, és akire mindig számíthatok. Gabe egyiket sem tette meg. Azt terveztük, hogy szólunk neked a kapcsolatunkról, ha visszajössz. Ironikus, nem? Vajon minden más lett volna, ha beavatunk, ahogy terveztük, és nem úgy tudod meg, hogy berontasz a lakására? Ezt már soha sem tudom meg. Ash lógó orral bámult maga elé, Jace azonban még mindig ingerültnek tűnt.
Mia keserűen felnevetett.
– Azt hiszem, most más állás után nézhetek. Kár, mert nagyon megszerettem a mostanit.
– Dolgozhatsz nekem – jelentette ki Jace.
– Kezdettől fogva ezt kellett volna tenned.
Mia elszántan rázta a fejér.
– Isten ments! Többé be nem teszem a lábam a HCM-be. Nem fogom azzal kínozni magam, hogy naponta lássam Gabe-et.
– Akkor mihez kezdesz? – tudakolta Ash.
Mia szíve összefacsarodott.
– Még nem tudom. De azt hiszem, bőven lesz időm, hogy kitaláljam.